Letter 58: Someone came and reported that you had let fall some disparaging remark about me.

LibaniusThemistius|c. 319 AD|Libanius|AI-assisted
imperial politics

To Themistius. (359/360)

Someone came and reported that you had let fall some disparaging remark about me. I did not believe it. Then a second person brought the same story, and I remained unmoved. A third claimed he had actually gotten into a fight defending me against you. This one I took for a lunatic, and his boast about the fight only undermined the story of the slander. For who is so bold as to look Zeus in the face?

Apart from all that, it was simply unlikely. At a time when you are doing good to people who were previously hostile, why would you hurt someone you counted among your closest friends -- especially someone who, after the calamities that befell his circle, is little better than a dead man?

Just as I refused to believe any of them, let my writing to you be the proof. For I would not have thought it right to bother you if I had become a different kind of man. I do not think you have done any of these things, but I do think you have diminished a great part of the favor you once gave me.

For you, who had the power to remove me from my homeland, graciously allowed me to stay -- a very great kindness. But what happened regarding my standing with you has reduced that favor to something small. Priscianus means everything to me, as much as all my household...

AI-assisted translation — This translation was produced with AI assistance and has not been peer-reviewed. See the 19th-century translation or original Latin/Greek below for scholarly use.

Latin / Greek Original

Θεμιστίῳ. (359/360)

Ἧκέ τις ἀγγέλλων, ὡς ἀπορρίψειάς τι ῥῆμα περὶ ἐμοῦ
φαυλότερον, ἐγὼ δὲ ἠπίστησα. καὶ πάλιν ἕτερος τὸν αὐτὸν
ἐκόμιζε λόγον, ἐγὼ δὲ ἦν ὁ αὐτός. τρίτος καὶ διὰ μάχης
ἔφασκεν ἐλθεῖν σοι βοηθεῖν ἐμοὶ βουλόμενος. τοῦτον ἤδη καὶ
μελαγχολᾶι ἡγούμην κοὶ τῷ περὶ τῆς μάχης κόμπῳ τὸν περὶ
τῆς βλασφημίας ἀναιρεῖν λόγον. τίς γὰρ οὕτω θρασὺς ὡς ἀν-
τιβλέπειν τῷ Διί;

χωρὶς δὲ τούτων οὐδὲ ἦν εἰκός, ἐν ᾧ
τοὺς πρὸ τοῦ δυσμενεῖς εὖ ποιεῖς, λυπεῖν ὃν ἐν πρώτοις ἦγες
τῶν φίλων καὶ ταῦτα οὐ πολὺ τῶν νεκρῶν διαφέροντα μετὰ
τὰς τῶν γνωρίμω. τύχας.

ὡς δὲ οὐδενὶ ἐκείνων ἐπειθόμην
αὐτό σε πειθέτω τὸ γράφειν· οὐ γὰρ ἂν τόν γε ἄλλον γεγενη-
μένον ἐνοχλεῖν ἠξίουν. τῶν μὲν οὖν ἄλλων οὐδέν σε κεκινη-
κεναὶ νομίζω, τῆς χάριτος δὲ ἥν μοι δέδωκας ἀφαιρεῖν τὸ
πλέον.

σὺ γὰρ δὴ κύριος μὲν ὢν ἀφελεῖν με τῆς πατρί-
δος μένειν ἔδωκας εὖ ποιῶν, ὃ μοι τῶν οἴκοι μέγιστον ἦν,

ὅπως ἱστᾶι παρ’ ὑμῖν ἔπραξας, καὶ κατῆλθεν εἰς μικρὸν ἡ
χάρις. πρισκιανὸς γὰρ ἐμοὶ τὰ πάντα καὶ τοσοῦτον ὅσον οἱ
πάντες οἰκεῖοι. καὶ τοῦτο αὐτὸς ἔγνως δι’ ἀγγέλων μὲν ἀπών,
τῇ πείρᾳ δὲ ἥκων.

τοῦτον δὴ μεταστῆσαι διανοηθεὶς ἐκεῖσε
ταυτί που διελέχθης πρὸς σαυτόν τὸν ῥήτορα ἐκεῖνον
τὸν μέγαν τῇ Μεγάλῃ πόλει δοτέον. ἀλλὰ τὸ μὲν
ἁπλῶς οὑτωσὶ κελεύειν τρέχειν σκαιόν τικαὶ βίαιον,
δεὶ δέ τινος τέχνης. τίς οὖν αὕτη; γε νέσθω τῶν ἀμφὶ
βασιλέα καὶ τεθήραται. βαδιεῖται γὰρ τὴν ἐπὶ τὴν
γενναίαν βουλὴν ἄγουσαν καὶ. οὕτως ἕξει τὰ τοῦ
δεῖνος Θεμίστιος.

ἔχε δὴ καὶ ἀπόλαυε καὶ σκόπει, πῶς
ἂν ἐν ᾧπερ ἄξιον γένοιτο καὶ μὴ καταισχύνειε τὰ ὅπλα τὸν
στρατιώτην. τῷ μὲν γὰρ οὐκ ἐπιθυμία τοῦ μείζονος. ἀρκεῖ
γὰρ αὐτῷ τὸ εἶναι ἀγαθόν. ὑμῖν δὲ οὐκ ἆν ἔχοι καλῶς, εἰ
δόξετε τὴν αξίαν ἀγνοεῖν.

εἰ μὲν οὖν παρ’ ῦμῖν συμβάλ-
λοὶ τὸ πρῶτον τῷ βασιλεῖ, τοῦ παντὸς ἐπιμελήσῃ παρών· δι᾿
ὑμῶν δὲ ὡς αὐτὸν ἐλαύνοντι γράμματα δώσεις, ταυτὶ δὲ οὐκ
ἀσθενέστερα παρουσίας.

ἐμὲ δὲ εἰ τις μεταπέμποιτο, πρὸς
θεῶν, κωλύειν. οὔτε γὰρ οὕτως ἔχει μοι τὸ σῶμα μεστή τε

ἀργίας ἡ γνώμη δι᾿ ἣν ἣν εἰς τὴν ἀτοπίαν ἐμπέπτωκα τῆς
Ἀπόλλωνος ἐρωμένης, ἣ τοῦ θεοῦ προὔθηκεν ἄνθρωπον, τοῦ
Ἀπόλλωνος τὸν Ἴδαν.

Related Letters